Ikonosztáz a templomban

                                    EGRI RÁC TEMPLOM

Egerben a görögkeleti Szent Miklós templom a Vitkovics Mihály és a Széchenyi utca között egy dombtetőn áll. A plébániaház a Széchenyi utca felől is megközelíthető, a templommal egy fedett, árkádos lépcsősor köti össze. A hazánkban található görögkeleti templomok között ez a legnagyobb, és egyes vélemények szerint a legszebb is. A templomot szemet gyönyörködtető ikonok és más korabeli művészeti elemek díszítik. A vallásra jellemző csodaszép pompa és dicsfény, aranydíszítés található a belső részen mindenhol. Az épület napjainkban múzeumként működik, ami egész évben várja a látogatókat.. Bent pedig a zarándokhely történetét bemutató kiállítást is meg lehet nézni.

Egerben a betelepülő görögkeleti vallású szerbek és 1687 után egy török mecsetet vettek birtokba, mely korábban az Ágoston rendház temploma volt és feltételezés szerint itt már 1688 óta ez volt Egerben imaházuk. Az építmény állapota azonban a 18. század második felére megromlott. Miután II. József 1784. októberében Egerben járt és tudomására jutott a görögkeleti egri polgárok gondja, Eszterházy püspök ellenkezése ellenére engedélyt adott arra, hogy „a hitközség a régi és düledező templom helyett egy nagyobb templomot, az ifjaknak pedig a görög anyanyelvükön való tanítás céljára egy házat építsen.” A copf stílusú templom 1785-1799 között készült el teljesen Povolni János egri építőmester terve alapján. Az ünnepélyes felszentelését Jovanovic Jován szerb püspök végezte 1804-ben. A mai templom oltárának balszárnyán lévő előkészületi oltárban ki is van függesztve a templom görög nyelvű szentelési okmánya, amelynek a szövege a következő: „Az Atya akaratából, a Fiú segítségével és a szentséges és életadó lélek csodatévő Miklós Atyánk, a Lyciabeli Myra érsekének nevére, főtisztelendő Joannovics János bácskai, szegedi és egri püspök áldásával évi nov. 21-én a Szűz Mária bemutatási napján Eger városában. Viaszpecsét. Joan Joannovics sk." Az oltár hajlatában (apsis) freskó látható, amely aranyszájú Szt. Jánost, Szt. Proklost és Szt. Kyriakoszt ábrázolja, görög nyelvű név megjelöléssel. A freskó alatt a következő egykorú görög felirat olvasható: „Ez a szent oltár megfestetett és felékesíttetett a tisztelt Tzumpanulisz János úr és Staiu Mária emlékezetére 1789. ápr. 17-én".

A felépítést követően rövidesen gondoskodtak művészi berendezéséről is, amely késő barokk és rokokó stílusú. Nyugat felől csehsüveg boltozatos toronyaljból lépünk a változó ritmusú háromszakaszos csehboltozatú hajóba, melynek nyugati harmada az előcsarnok, „a nők temploma”, keleti kétharmada pedig a hajó, „a férfiak temploma”. A templomhajó falai és boltozatának felületei stukkóval díszítettek. A hajó keleti boltszakaszának a diadalívvel határos fele márványozott felületű, stukkói aranyozottak. Ettől nyugatra a teljes fal- és boltfelület fehérre meszelt, majd később a boltozatok kivételével világosszürkére festett. A diadalív mögött a szentély lezárt terébe jutunk. Aranyozott és festett fafaragásos szentélykapuját és nagyméretű ikonosztázát 1789-1791-ben Jankovics Miklós szerémi fafaragó készítette. A rajta elhelyezett fatáblára festett ikonok az ortodox egyház által előírt rendben ábrázolják Jézus és Szűz Mária életét, az apostolokat, szenteket és prófétákat. Baldachinos oltár is nagyon szép. Az impozáns az ikonosztáz, azaz szentélyfal választja el a belső szentélyt a templom hajójától, a hívektől. A „képfalon” három kapu van: a középső nagyobb és díszesebb, az ún. királyi kapu. Ezen csak fölszentelt szerpap, pap és püspök mehet be. Az északi kaput általában a papok, a délit az oltárnál szolgáló világiak is használhatják, de csak férfiak, a nők ide nem mehetnek be. A szentélyfal előtti, de a templom hajójánál rendszerint egy-két lépcsőfokkal magasabb részt külső szentélynek, szóleának nevezik. Innen szokták felolvasni az evangéliumot. A templomban gazdagon faragott, copf stílusú szószék is található. Figyelemre méltóak a vörösfenyőből faragott padok (stallumok) és a húsvéti szertartásoknál használatos, 1797-ből való festett és aranyozott fából készült Szentsír. Szentsírja 1797-ből való. Görög felirata a következő: .,Az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek nevében. Amin. A görög Jankovics Miklós Telidorosz építette ezt a Szent Sírt 1797 febr. 7-én. Ez a Szent átadatott Tzumbanulisz János úr által". A templom körüli kertben 18-19. századi, részben vörös márványból készült síremlékeket láthatunk. Az egyházközség temetőjének egy része a templom közelében van, a másik pedig, amely a tulajdonképpeni temető, a templomkerten kívül közvetlen a templom előtt terül el. Ez utóbbi telket még Mária Terézia uralkodása idején vették 1777-ben. Körülbelül 500 négyszögöl területű, de alig van benne néhány sír. A sírokon görög feliratok olvashatók, de akad szerb nyelvű is: Antonovics Illés 1928. A temető sírkövein egyébként a következő nevek olvashatók: Koleda, Alexovics, Juhász, Totovics, Sztankovics, Petrovics, Ninics stb., ami a szerbek arányszámának újabbkori növekedésére enged következtetni.

Május 20-a ünnepnap az ortodoxok számára, a 11. században ezen a napon menekítették a muzulmánok elől bizánci szerzetesek Bari városába Szent Miklós földi maradványait. Ezen a napon tartják a Rác-búcsút, megkondul a templom harangja, Szentendréről érkező pap celebrál és szerb férfikórus énekel, ortodox szertartás szerint.

Írta: Erdei László 2021. évben